Nagy?

Nem állok neki megszámolni, hányszor mondtam el, nem szeretem a nagy méretet.

Igen, igen, a farokról beszélek. 

Történt, hogy egy valóságos óriással tértem be a klubba, különösebb gyanakvás nélkül, pedig látásból már ismertük egymást. :) Az öltözőben ledobtam a ballonkabátot, alatta már a bulira felhúzott top és bugyi volt csak rajtam, hát magára hagytam lovagomat, míg ő is átöltözött.

Hamarosan az emeleten találtuk magunkat, csókolózásba és tipi-tapiba merülve. Persze, hogy megsimogattam a nadrágon keresztül, de inkább csak futólag - és továbbra is gyanútlanul...

Túl nagy élet ekkor még nem volt körülöttünk, megkértem, foglaljuk el a nagy porondot, ott legalább friss a levegő, hamarosan pedig csatlakozók is lesznek egy kellemes gabalyodáshoz. :)

Bizony, meglettek a csatlakozók, alakult a gabalyodás... csak éppen a "mi szexünk" nem.

Orálisan kényeztettük egymást, és hirtelen gondjaim támadtak az alapos szopással, mire a kedves szelíden megjegyezte, "kicsit szélesebb itt"...

A gyönyörű bronz óriáshoz méltó, arányos farok valóban szélesebb volt "ott" "kicsit". Az óvszer is szorította, meg én is, nem sokáig kísérleteztünk a dugással. 

Faltuk kicsit a többieket, néztük, hallgattuk, simogattuk őket, ahogyan ők is bennünket. Egészen addig, míg szinte mindenki élvezetére lelve kikopott mellőlünk. 

Az utolsó, bele- és szemrevaló párocskával játszadoztunk még, amikor kérte, hagy tehesse be egy kicsit. Sajnos, ez minden trükköt bevetve is félig, ha sikerült, és már mozdulni sem bírt. Angyali szelídséggel jegyezte meg: "Kicsit nagy vagyok neked, ugye?"