Csókolózunk a jacuzziban, az ölébe húz, simogatja a fenekem, a hátam, a végtelenségig ölelget.
Összebújunk az egy embernek is keskeny kanapén, arcomat a kezei közé fogja és a szeplőimet számolgatja, gyengéden puszilgat.
Mondd valami kis "Apróság"ot, beceszókat talál ki nekem, hízeleg a nőiességemnek.
Kézenfogva sétálunk egy idegen városban, a hajnali szemergő esőben.
Társaságban állunk, összebújva, mosolyogva a szerelmünkre utaló, csipkelődő megjegyzéseken.
Bejárjuk a kis szigetet, piknikezünk, áztatjuk a lábunkat a Dunában, minduntalan egymáshoz érünk, megérintjük egymást.
Ez a látszat, a máz, ami jól esik, de nem igaz. Csak három fiú kell hozzá, és amikor átölelem, a fülébe súgom: Hazudj még nekem!
Sani az utolsó mondatodat megmagyaráznád? Nem értem...
VálaszTörlésAz "Apróságok"-ban leírt bókok, és az itt leírt helyzetek más-más pasikkal, összesen hárommal történtek meg.
TörlésA bókok sem (feltétlen) igaziak és a romantikus-szerelmes körítés is csak színjáték, pótlék, ahelyett, ami nincs.
Viszont jól esik, ezért azt kérem, folytassák...
Vajon hazugság az, amit a pillanatban elhiszi az is, aki mondja és az is, aki hallja? Szerintem nem!
VálaszTörlésDe értem, amit írsz! :-)
Ez nagyon jó kérdés, igazad van!
Törlés