Szinte fénylik a bőre az arcán, nevet még a szeme is, huncut kifejezéséből
is látom, titka van.
Alaposabban megszemlélem, nem is olyan fiatal, mint az első benyomás
mutatja. Akad pár karika a szeme alatt, szarkaláb, láthatóvá válnak a
figyelőráncok a homlokán, ahogy összehúzza a szemöldökét és hunyorít.
Mindez nem számít, elvarázsolt állapota szépnek mutatja, fiatal és „nagyon
él”.
Aztán megmozdul, az előbb szemlélt kép tökéletes ellentéteként egy
százévest látok, akinek mindene fáj. Feltűnik egy kis fintor a szájszegletben,
de már nyíltan mosolyog, ahogy lassan kiér a képből.
Nem árulja el, de én tudom mosolya, mozdulata titkait.
Mert az a nő a tükörben én vagyok!
Hogy ilyen is legyen, mert nem érthetetlen akarok lenni, csak másként forognak a kerekeim - és ebből akár tanulni is lehet...
VálaszTörlésHa nem tudod eldönteni, szomorú vagy vidám ez a kép, már átment valami abból, amit érzek és amit gondoltam, amikor írtam.
Az ellentét, a léleké és a testé, vagy akár hívhatjuk kettősségnek, szintén kifejez valamit.
Az élmény elmúlt, már csak emlék, ott a veszteség is a "boldogság" mellett.
A fájdalom öröme nem a mazochizmusnak, a kellemes izomláznak szól, ami még fizikai jele az átélt gyönyörnek. Amíg tart, a múlt is jelen van...
Nagyon bonyolult? Pedig van még ;) Mert tényleg ilyen vagyok: elemzek, bonyolítok, agyalok, élvezek, továbblépek.
Szerintem nagyon is jó ez!
VálaszTörlésOlvasnék több ilyet...megérintett.
VálaszTörlésKöszönom, sokféleképp köszön vissza egy-egy esemény, lesz ilyen is és olyan is! :-)
TörlésTenyleg jo!
VálaszTörlés