Ülök az autóban és araszolgatok a Duna partján, közben átgondolom még egyszer, szőnyeget veszek, átrendezem a lakás jó részét... Ilyenkor szokott rám jönni.
Ilyenkor szokott? Hmm?
Az első télen kezdtem kilábalni a depiből (más ugye télen lesz depis), és úgy döntöttem, "nem viszünk át problémát jövőre". Vissza adtam a kölcsön tévét, vettem bútort, ágyat, hűtőt, életmódot váltottam, s december 31-vel még szerelmes is lettem.
Tavaly előtt festés, komplett előszoba bútor és az összeszereléssel járó vízhólyagkészlet érkezett a téllel.
Tavaly Tökfej költözött az életembe és az ágyamba - ez utóbbit tiltakozásomat semmibe véve!
Tényleg ilyenkor szokott rám jönni! Rendezkedek, változtatok! Még jó, hogy tegnap olvastam a tavaszi megújulás pikáns történetét, íme:
Élt egy egyszerű pásztorfiú, néha vadászgatott. Meglátta és belé szeretett egy rangban felette álló hölgy, s együtt űzték a szerelmet és a vadat. A hölgy féltékeny kedvese vadkan képében a fiú életére tört, akinek lelke az alvilágba szállt.
Szerelmese az alvilágba is követte, hogy visszaszerezze lelkét, mivel az alvilág úrnője megengedte ezt az arra méltóaknak. De ezúttal az alvilág urának felesége is beleszeretett a szépséges ifjúba, s nem akarta felengedni!
Végül az ítélet: az év egy harmadában a fiú kedvesével lehet a földön, egy harmadában az alvilágra száll, annak úrnőjéhez, egy harmadával maga rendelkezik.
A holt fiút megsiratták, a meglelt élőt megünnepelték - s ebben nem nehéz felismerni az ősszel meghaló, tavasszal újjászülető természetet.
Második napja rendezkedek, forgatok, pakolok, agyalok - még nagyobb változások jönnek, hisz kezdődik a tél!
Ui: Orpheus és Eurüdiké története számomra romantikusabb, mint Romeó és Julia.
VálaszTörlésAjánlom szerelmemet: Orpheus az alvilágban (1950) Jean Marais főszereplésével!