Büszkén "adom kölcsön" a Kedvesem egy-egy menetre a klubban, vagy privátban, tudván, a hölgy elégedett lesz és ebben nekem is részem van, bár az érdem kétségtelen a Pasié, aki jó szerető.
Ha lehet, kicsit leselkedem is, hisz magunkat sosem látom kívülről, ez is egyfajta élmény, izgató élvezet.
DE
Van ebben határ? Hányszor kell "jópofát vágni", ha valaki rendszeresen igényt tart a Kedvesre, de nélkülem? Avagy, hányszor eheti meg valaki a tortámat, ha ő sosem kínál a sajátjából? Ne adj isten, kellemetlenkedéssel viszonozza a nagylelkűségemet?
Nem tudom a választ, és nem tetszik, amit gondolok. Nem én akarok az lenni, aki egy nap azt mondja: "Nem, nem mehetsz!"
Azt hiszem, a Kedvesnek kellene észrevennie, hogy ez már nem csak a kölcsönös szabadság megadásáról szól. Hanem arról, hogy mindennek megvan az ára - és ezt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, ha azt nem nekünk kell megfizetni.
Beszéltél erről a Kedvessel?
VálaszTörlésApropó, hogy néz ki ez a "kölcsönadás privátban"? Este Kedvessel kettesben nézitek a tévét, erre jön egy SMS neked, hogy a kölcsönző kéri, hogy küld már át hozzá a Kedvest egy menetre?
VálaszTörlésBizarr elképzelés, ha az ember belegondol.
TörlésA valóságban ez sokkal simább ügy. Beszélgetés közben valaki felveti, hogy olyan rég találkoztunk, "összefuthatnánk". És ekkor még párként gondolnak ránk. :)
Vannak, akik magát a Kedvest invitálják, nélkülem, és ő szól, hogy valamikor elmegy egy hétvégére.
A probléma nem az elmenés, félre szexelés. Azokkal van a gond, akik visszaélnek a helyzettel.
;)