„Kalandos”
A
világ egyik legkülönlegesebb helyén jártam - azt hiszem... és még annál is
különösebb "kaland" jutott nekem.
Ki az, aki elmegy egy idegen országba, ahol nem beszéli a nyelvet (és sokan az angolt sem)? Aztán lemegy a GPS által ismert térképről? Aztán lerobban az autója? :)
Hát ÉN!
Horvátország, életem első naturista kempingje. Amitől nem messze a NAAAAGY kaland, a SWINGER STRAND vár.
Napfény, Tenger és Szex a természet lágy ölén???? Reszkessetek, jövök!
Hogy aztán hívhassam a 112-t, ahol elsőre NEM beszélnek angolul. Adnak egy szervizt, ahol alig-alig, és végképp nem értik: HOL vagyok PONTOSAN?
Hajtogatom: pontosan a swinger strandon az erdőben. Ezt persze a fél országnak, szervizesnek, titkárnőnek és autómentősnek is el kell magyarázni...
Én kínomban röhögök magamon és a helyzeten.
Két és fél óra és megtalálOM az autómentőt, majdnem jó helyen keres!
Éjjel 11 és két várossal odább letesznek a szervizben, csináljak amit akarok.
Éjfél előtt vagyok kölcsön(zött) autóval, üres tankkal a kempingnél, bontom a sátrat, és irány tankolni...
DE mit? Dizel? Benzin? És hol? Az egyik kúton töltenek, a másik éjszakára bezárt, 21km a következő!
Imákkal és benzingőzzel érünk a kútra.
Aztán már csak az a gond, nem a jó irányból érek a keresett faluba. Eltévedek. Nem is ott kéne lennem, a GPS is eltéved, megint nem vagyok a térképen...
Kóla és Kit-Kat vételezés a benzinkúton, aztán próbálkozom az alvással, elvégre hajnal 3 múlt.
6-kor futók, görkorizók és túrabottal kopácsolók hadára ébredek, leizzadva. Átöltözök, kisebb tömegek csekkolják a ciciket - ma ez sem tesz boldoggá.
Fényes reggel, segítséggel odatalálok a megfelelő faluba a szerelőhöz, aki még alszik... Várdogálok, pisilni kell, éhes vagyok, elfogyott a kóla is... Nagysokára, a faluban ténfergésemből visszatérve látom, az autón reszel és fűrészel, fúr, farag, kalapál… megy egy próbakört... majd beszállok én és megint nem jó semmi...
Induljak így el, potom 600km, ne tegyem rükvercbe. KÖSZI!
Nem fordulhatok meg és nem parkolhatok be sehová. Kétszer akad ki a váltó a hazaúton, de nem sírok, viszont már nevetni sem tudok.
Délután fél 4, mire Nagykanizsánál először megállok, egy benzinkúton, szabálytalanul két tűzcsap közé, mert onnan ki is tudok majd menni.
Kapok enni és inni, sőt WC-t is látok közelről! Boldogság!
Este 6 körül érek haza, mosok, pakolok, buzog az adrenalin, 36 óra talpon, étlen-szomjan, de nem tudok aludni.
És még nem is tudtam, mi vár rám másnap.
HÁT, KALANDOS volt, NEM?
Ki az, aki elmegy egy idegen országba, ahol nem beszéli a nyelvet (és sokan az angolt sem)? Aztán lemegy a GPS által ismert térképről? Aztán lerobban az autója? :)
Hát ÉN!
Horvátország, életem első naturista kempingje. Amitől nem messze a NAAAAGY kaland, a SWINGER STRAND vár.
Napfény, Tenger és Szex a természet lágy ölén???? Reszkessetek, jövök!
Hogy aztán hívhassam a 112-t, ahol elsőre NEM beszélnek angolul. Adnak egy szervizt, ahol alig-alig, és végképp nem értik: HOL vagyok PONTOSAN?
Hajtogatom: pontosan a swinger strandon az erdőben. Ezt persze a fél országnak, szervizesnek, titkárnőnek és autómentősnek is el kell magyarázni...
Én kínomban röhögök magamon és a helyzeten.
Két és fél óra és megtalálOM az autómentőt, majdnem jó helyen keres!
Éjjel 11 és két várossal odább letesznek a szervizben, csináljak amit akarok.
Éjfél előtt vagyok kölcsön(zött) autóval, üres tankkal a kempingnél, bontom a sátrat, és irány tankolni...
DE mit? Dizel? Benzin? És hol? Az egyik kúton töltenek, a másik éjszakára bezárt, 21km a következő!
Imákkal és benzingőzzel érünk a kútra.
Aztán már csak az a gond, nem a jó irányból érek a keresett faluba. Eltévedek. Nem is ott kéne lennem, a GPS is eltéved, megint nem vagyok a térképen...
Kóla és Kit-Kat vételezés a benzinkúton, aztán próbálkozom az alvással, elvégre hajnal 3 múlt.
6-kor futók, görkorizók és túrabottal kopácsolók hadára ébredek, leizzadva. Átöltözök, kisebb tömegek csekkolják a ciciket - ma ez sem tesz boldoggá.
Fényes reggel, segítséggel odatalálok a megfelelő faluba a szerelőhöz, aki még alszik... Várdogálok, pisilni kell, éhes vagyok, elfogyott a kóla is... Nagysokára, a faluban ténfergésemből visszatérve látom, az autón reszel és fűrészel, fúr, farag, kalapál… megy egy próbakört... majd beszállok én és megint nem jó semmi...
Induljak így el, potom 600km, ne tegyem rükvercbe. KÖSZI!
Nem fordulhatok meg és nem parkolhatok be sehová. Kétszer akad ki a váltó a hazaúton, de nem sírok, viszont már nevetni sem tudok.
Délután fél 4, mire Nagykanizsánál először megállok, egy benzinkúton, szabálytalanul két tűzcsap közé, mert onnan ki is tudok majd menni.
Kapok enni és inni, sőt WC-t is látok közelről! Boldogság!
Este 6 körül érek haza, mosok, pakolok, buzog az adrenalin, 36 óra talpon, étlen-szomjan, de nem tudok aludni.
És még nem is tudtam, mi vár rám másnap.
HÁT, KALANDOS volt, NEM?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése