Úgy vagyok, mint Micimackó, töröm a fejem egy
ideje: „Gondol, gondol…”
Bármennyire meg akarok fogni egy gondolatot, minduntalan elröppen, nehéz
szavakba önteni.
Legszebb kérdések a „Miért?”-ek, ha tudjuk rájuk a választ.
És a legfélelmetesebb is az lehet, amikor szembesülünk a Miért?-re adott őszinte
válasszal.
Nekem a „veszélyes” pasik kellenek! Nem, nem a rosszfiús - de "majd
mellettem megváltozik", nem is a pofozkodós, félrelépős, hazudósokra gondolok.
És nem is az egy-két alkalmas, kellemes, de semmi jelentőséggel nem bíró egészségügyi
szexre és partnerekre gondolok.
Hanem azokra, akikben megfog valami, hogy nem tudok szabadulni, akiknek
hatalmuk van felettem - akikbe bele tudnék szeretni. És akikkel – tapasztalatom
szerint – akár vadul, akár gyengéden, de csak szeretkezni tudunk. Még a baszás
is intim, hogy úgy mondjam…
Mindeddig ez (a szerelem…) nem szerepelt a tervek közt. A szokásos sablon
miatt: megszívtam, megégettem magam, megsérültem… Letelt ugyan a gyász, az előd
elengedve, de kérdés, az újnak itt van-e az ideje? Pl.: mert félek, de ott van az
is, hogy élvezem az önállóságom, szabadságom, és az életmódom.
Jó lenne úgy lenni, hogy csak jó valakivel. Jó egy mozi, beszélgetni, jó a szex.
Mondhatni egy barát, akivel jó a szex…. Csakhogy ez nem megy, a saját
választásaim miatt. Nem tudom becsapni magam, lehet bármilyen kedves,
bármennyire jó barát, vonzó, szexi, jó az ágyban – ha nem „veszélyes” nem is
kell…
Bőven van mit továbbgondolnom…. vajúdok vele, és közzéteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése