Munkahelyi szex
(Erről egyelőre csak álmodom)
Tavasz végi, nyár elei
nap lesz, jó idő, amikor az ember érzi, a bőrén keresztül a csontjáig hatol a
napfény.
Csinos leszek, top, miniszoknya, combfix, magassarkú… amikor meglátsz az irodában, hamisan mosolygok, talán még kacsintok is…
Eszedbe jut az első kísérletünk a tudatról – vajon ma van rajtam bugyi? ;)
Nem, nem segítek, figyelheted a szoknyán átsejlő fenekem formáját, nem látszik a bugyi vonala… Talán van, talán nincs…
Későig maradok, úgy intézem, hogy dolgom legyen, mert még te is itt vagy. Kerülgetjük egymást, figyeljük a távozó kollégákat, lassan egyedül maradunk.
Bemegyek a tárgyalóba, mint akinek dolga van, érzem, hogy figyelsz. Ráhajolok az asztalra, mélyen előre és nyújtózok, alig érem el a közepét… a szoknyám magasra csúszik, de még kevés a bizonyosságodhoz.
Nem tétovázol, mögém lépsz, a derekamra teszed a tenyered és lejjebb nyomsz, már az asztalon hasalok.
A másik kezed a combom külső oldalán siklik felfelé, eléred pucér fenekem… még lehetne tanga… de a kezed meg sem áll, fenekem két félgömbje közé ér.
Valóban nincs rajtam bugyi. Felhördülsz. Végigsimítasz a vágásban, pucér szeméremajkaim duzzadtak már, ahogy a csiklóm is kandikál elő a simogatásért.
Letérdelsz mögöttem, két kézzel tolod fel a szoknyám a csípőmön, meztelen fenekembe tolod az arcodat.
Érzem, a nyelved a kezed által felderített úton jár, popsimtól előre haladva szétválasztja ajkaimat, elidőzik a csiklómon és visszatér nedves résemhez. Élvezettel szívod be az illatom, a nedveim.
Eszembe sem jut felegyenesedni, pucsítok feléd és már-már elélvezek, mélyülnek nyögéseim, kívánom a farkadat, magamban akarom érezni.
Sosem voltunk még együtt, de kitalálom a gondolatodat is… nem dugod belém a nyelved, az ujjaid, épp csak nedvesíted a bejáratot… hogy szűk legyek, lehető legalaposabban érezzük egymást.
Fordulnék hátra hozzád, hogy én is játszhassak veled, de már felálltál és félkézzel húzod le a cipzáradat, míg a másik kezeddel visszanyomsz az asztalra. (Hmm, azt hiszem, kemény menet lesz ez kettőnk között.)
Így, az asztalra nyomva nem láthatlak, hát behunyom a szemem, amikor megérzem a keménységed a puncimnál. Most már te is érzed, nedvesen, forrón, de szűken fogadlak, határozottan kell nyomulnod.
Elakad a lélegzetem, ahogy egyre beljebb hatolsz, és örömmel nyugtázom, a tied is…. Bent vagy, betöltesz, két sóhaj, és már érzem, visszahúzódsz, egészen ki. Kezdjük újra, majdnem ugyan az az érzés, feszülés, betöltés, kéjes sóhaj.
Sokáig vártunk erre, élvezve az évődéseket, odázva a beteljesülést, immár nincs kegyelem. Hol rövidebbeket, hol hosszabbakat, gyorsabbakat mozdulsz, erőteljesen, inog az asztal is.
Felkönyökölök. Mivel már nincs szükség rá, hogy lenyomva tarts, kezeid fogódzót keresnek rajtam, megtalálod a melleimet. Nem simítás ez, határozott markolás, dögönyözés, megcsíped a bimbómat. Hangosan felnyögök. Két kéjenc!
Élvezem a határozottságod és fáradhatatlan farkad, kimelegszünk, zihálunk, mindent betölt a szex szaga és a hangok, slapogás, nyögés… Ráhúzol egyet a fenekemre próbaképp. Igen, ezt is élvezem, újabb kéjes vonaglást vált ki belőlem.
Igen, keményen is szeretem, ahogy ezt megérzed, belemarkolsz a hajamba, hátrafeszíted a fejem, és isteneset sózol a fenekemre. Biztosan forró és tűzpiros… :P
Megváltozik a ritmus, a közelségemre vágysz, rám borulsz, a vállamba kapaszkodsz és a nyakamba harapsz. Én pedig nem fogom vissza magam, elélvezek, még jó, hogy az asztal megtart.
Tudom, hogy már neked sem sok hiányzik, érzem remegéseidből, hát szóvá teszem, a számban szeretnélek érezni, amikor elélvezel.
Most te támaszkodsz az asztalnak, háttal, én pedig letérdelek eléd, és határozottan beszívom a farkad.
Punciízű vagy, nedves, finom. Bő nyállal szoplak, szívlak, nem hagyom abba, ne is kérd. :)
Mélyen a számban élvezel el, betölt az ízed, én pedig lenyelem a kincset. Leszopom a farkad minden centijéről, utoljára még megmasszírozom a nyelvemmel a makkot, megszívom még kicsit és felszisszensz. Jó kis menet volt.
Felállok és magadhoz ölelsz, leigazítom a szoknyám, felhúzzuk a nadrágod és ismét összebújunk, a hajamba fúrod az arcod, én pedig felemelem az enyémet, kérdő a pillantásod, amikor megcsókolsz.
Megérzed a számban saját ízedet, felszalad a szemöldököd – ó igen, egy kis meglepetés tőlem: az utolsó cseppek… :P
Azt mondod perverz szuka vagyok és én egyetértek. Nevetve megyünk ki a tárgyalóból, ki-ki a maga útján, hazafelé egy hosszú nap után.
Csinos leszek, top, miniszoknya, combfix, magassarkú… amikor meglátsz az irodában, hamisan mosolygok, talán még kacsintok is…
Eszedbe jut az első kísérletünk a tudatról – vajon ma van rajtam bugyi? ;)
Nem, nem segítek, figyelheted a szoknyán átsejlő fenekem formáját, nem látszik a bugyi vonala… Talán van, talán nincs…
Későig maradok, úgy intézem, hogy dolgom legyen, mert még te is itt vagy. Kerülgetjük egymást, figyeljük a távozó kollégákat, lassan egyedül maradunk.
Bemegyek a tárgyalóba, mint akinek dolga van, érzem, hogy figyelsz. Ráhajolok az asztalra, mélyen előre és nyújtózok, alig érem el a közepét… a szoknyám magasra csúszik, de még kevés a bizonyosságodhoz.
Nem tétovázol, mögém lépsz, a derekamra teszed a tenyered és lejjebb nyomsz, már az asztalon hasalok.
A másik kezed a combom külső oldalán siklik felfelé, eléred pucér fenekem… még lehetne tanga… de a kezed meg sem áll, fenekem két félgömbje közé ér.
Valóban nincs rajtam bugyi. Felhördülsz. Végigsimítasz a vágásban, pucér szeméremajkaim duzzadtak már, ahogy a csiklóm is kandikál elő a simogatásért.
Letérdelsz mögöttem, két kézzel tolod fel a szoknyám a csípőmön, meztelen fenekembe tolod az arcodat.
Érzem, a nyelved a kezed által felderített úton jár, popsimtól előre haladva szétválasztja ajkaimat, elidőzik a csiklómon és visszatér nedves résemhez. Élvezettel szívod be az illatom, a nedveim.
Eszembe sem jut felegyenesedni, pucsítok feléd és már-már elélvezek, mélyülnek nyögéseim, kívánom a farkadat, magamban akarom érezni.
Sosem voltunk még együtt, de kitalálom a gondolatodat is… nem dugod belém a nyelved, az ujjaid, épp csak nedvesíted a bejáratot… hogy szűk legyek, lehető legalaposabban érezzük egymást.
Fordulnék hátra hozzád, hogy én is játszhassak veled, de már felálltál és félkézzel húzod le a cipzáradat, míg a másik kezeddel visszanyomsz az asztalra. (Hmm, azt hiszem, kemény menet lesz ez kettőnk között.)
Így, az asztalra nyomva nem láthatlak, hát behunyom a szemem, amikor megérzem a keménységed a puncimnál. Most már te is érzed, nedvesen, forrón, de szűken fogadlak, határozottan kell nyomulnod.
Elakad a lélegzetem, ahogy egyre beljebb hatolsz, és örömmel nyugtázom, a tied is…. Bent vagy, betöltesz, két sóhaj, és már érzem, visszahúzódsz, egészen ki. Kezdjük újra, majdnem ugyan az az érzés, feszülés, betöltés, kéjes sóhaj.
Sokáig vártunk erre, élvezve az évődéseket, odázva a beteljesülést, immár nincs kegyelem. Hol rövidebbeket, hol hosszabbakat, gyorsabbakat mozdulsz, erőteljesen, inog az asztal is.
Felkönyökölök. Mivel már nincs szükség rá, hogy lenyomva tarts, kezeid fogódzót keresnek rajtam, megtalálod a melleimet. Nem simítás ez, határozott markolás, dögönyözés, megcsíped a bimbómat. Hangosan felnyögök. Két kéjenc!
Élvezem a határozottságod és fáradhatatlan farkad, kimelegszünk, zihálunk, mindent betölt a szex szaga és a hangok, slapogás, nyögés… Ráhúzol egyet a fenekemre próbaképp. Igen, ezt is élvezem, újabb kéjes vonaglást vált ki belőlem.
Igen, keményen is szeretem, ahogy ezt megérzed, belemarkolsz a hajamba, hátrafeszíted a fejem, és isteneset sózol a fenekemre. Biztosan forró és tűzpiros… :P
Megváltozik a ritmus, a közelségemre vágysz, rám borulsz, a vállamba kapaszkodsz és a nyakamba harapsz. Én pedig nem fogom vissza magam, elélvezek, még jó, hogy az asztal megtart.
Tudom, hogy már neked sem sok hiányzik, érzem remegéseidből, hát szóvá teszem, a számban szeretnélek érezni, amikor elélvezel.
Most te támaszkodsz az asztalnak, háttal, én pedig letérdelek eléd, és határozottan beszívom a farkad.
Punciízű vagy, nedves, finom. Bő nyállal szoplak, szívlak, nem hagyom abba, ne is kérd. :)
Mélyen a számban élvezel el, betölt az ízed, én pedig lenyelem a kincset. Leszopom a farkad minden centijéről, utoljára még megmasszírozom a nyelvemmel a makkot, megszívom még kicsit és felszisszensz. Jó kis menet volt.
Felállok és magadhoz ölelsz, leigazítom a szoknyám, felhúzzuk a nadrágod és ismét összebújunk, a hajamba fúrod az arcod, én pedig felemelem az enyémet, kérdő a pillantásod, amikor megcsókolsz.
Megérzed a számban saját ízedet, felszalad a szemöldököd – ó igen, egy kis meglepetés tőlem: az utolsó cseppek… :P
Azt mondod perverz szuka vagyok és én egyetértek. Nevetve megyünk ki a tárgyalóból, ki-ki a maga útján, hazafelé egy hosszú nap után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése